Az én nagyapám
x
x
x
x
A kert végébe kézen fogva mentünk
és meghitt csendben, mint két jó barát.
Kissé túlérett cigánymeggyet szedtünk
és hallgattuk a rigók víg dalát.
Csak pár méterre kezdődött az erdő,
s komorsága bizony csendre intett,
mint ingoványba tévedtet a fertő:
megrázott kissé, sőt rám ijesztett.
A fakardba kapaszkodtam keményen,
mit nekem faragott a nagyapám
és készültem a harcra nagy serényen,
hisz elszánt voltam az ő oldalán.
Együtt sétáltunk el az iskolába,
görbe úton vályogházak között:
beleképzeltem őt a romos várba,
amint éppen írtja a törököt.
Diósgyőr büszkesége útba esett,
Vár utca végén állt az iskola.
A jó öreg esténként onnan lesett,
hogy vajon mikor indulok haza.
Nagy Lajosról mesélt, hős lovagokról,
mikor három tenger mosta szép honunk
és hogy a várat átölelő tóról,
királynők láthatták volna otthonunk.
Vége szakadt e daliás időknek,
a három tengerünkből egy se lett.
„Hidd el fiacskám, minékünk már lőttek”
szólt az öreg, és bizony könnyezett.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
A nagyapám állítólag egy részeges vadember volt, de én erről az oldaláról nem ismertem. Nekem a legjobb barátom volt: a dadám, a testvérem, a játszópajtásom és a tanítóm. Én nem jártam óvodába, ő nevelt - gyakrabban és jobban, mint a szüleim. Apám nehezen viselte el az apját - rosszak lehettek az emlékei - és talán engem is, mert nem egyszer, nem kétszer látványosan a papót választottam a "ki a faszagyerek és ki a szemét" villongások idején.
Nagyapám részt vett az első világháborúban, harcolt és megsebesült Doberdónál és utána a diósgyőri kohók mellett élte le az életét. Én megértettem őt és később magam is rájöttem, hogy a kemény munkát, nehéz sorsot egyedül az alkohol szépíti meg és teszi elviselhetővé. Ezzel a verssel adóztam az emlékének.