Vissza a dalokhoz. Nagyon szerettem ezeket a semmitmondó, egyszerű kis dalocskákat. Remélem mások is így vannak ezzel. Ez egy gyerekdal, amolyan altatóféle. Amikor elkezdtem figyelni a szótagszámra, írtam néhány ehhez hasonlót. Inkább csak a rímek és a ritmus érdekelt, az értelem kevésbé. Sajnos, ha az ember el akar mondani valamit, akkor a rímképletek és egyéb kötöttségek csak akadályozzák. Én nem vagyok valódi költő, nem szívesen tökölődök hetekig egy verssel és a tökéletes szavaknak eszük ágában sincs csak úgy, hipp-hopp, felbukkanni. Mára jócskán megcsappant a szókészletem, ráadásul teljesen hétköznapi dolgok sem jutnak mindig eszembe. Ezért nem is írok már. Helyette digitális képeket rajzolok - lehet, hogy azok se jobbak csak perverz módon érzékiek és idegesítőek.