Ősz
Somolyog a dér,
Ülepe fehér,
Szárítja a nap.
Fejeden kalap.
Tarka a világ,
Bratyiznak a fák:
Köröttük avar.
Szoknyád felkavar.
Kékszőlő virul,
A som kipirul,
Érik a csipke.
Életem klipje
Nem forog tovább.
Nézem a trehány
Savas esőlány
Hulló cseppjeit.
Ma múltam van itt.
Rideg és kopár,
Mindenütt csak sár:
Törött kis ágak.
Már nem is várlak.
Rám zuhan a köd
És mindent elföd,
Mindent mi sivár:
Az őszt, hiszen már
Nem veled fekszem.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Az embernek mindig az kellene, amit csak kisebb csoda folytán érhetne el. Ha bármilyen gyümölcsöt megkóstolhat, csak az epret nem, akkor biztos, hogy az eperbe lesz szerelmes. Imádni fogja a színét, a kis zöld leveleit és különösen az illatát. Sokakat még az allergiás tünetek sem tartanak vissza attól, hogy évente legalább egyszer jól bezabáljanak az eperből.
Nos, én is ilyen lehettem. A nagy epekedés közepette még az sem tűnt fel, hogy másokat esetleg utánam esz a fene. Volt egy különös tekintetű - szinte átszúrta, levetkőztette, vallatta az embert az a szempár - nem túl feltűnő, nem túl szép kislány, aki meglepő módon időről időre felbukkant és lassan, óvatosan, szinte észrevétlenül nyújtogatta felém a csápjait. Becserkészett, körbe font, ízlelgetett, de én a nagy világfájdalom közepette észre sem vettem a szándékait. Hiszen az ember fiának lehetnek nőnemű barátai is. Nem?